Great Trips: Roda de Vael (Masaré via ferrata)

Augusztus 19-n délután 6 órakor indultunk neki a Dolomitoknak, ahova másnap reggel 4 órakor meg is érkeztünk. A pesti csapattal a megbeszélt Vidor kemping előtt találkoztunk ahova becsekkeltünk, majd reggeli és sátorállítás után nekiindultunk a Passo santner via ferratanak. Erről a napról is készültek fotók, csak sajna lefagyott az olympus nevezetű gépem ezért törölni kellett őket. Röviden annyi, hogy eléggé fárasztó nap volt. Egész éjszakás utazás, alig alvás, nagy szintkülönbség első napra. Az egészben a hegyet körbevevő köd volt a legszebb. Néha felszállt, néha alászállt. Kellemes volt és még le sem égtünk. Néha nagy mélységek fölött egyensúlyoztunk, kimásztunk mindenféle kóbor sziklát - nem nehéz utak, csak kiettek és omlékonyak - ahol próbára tettük magunkat. Élvezetes volt. Este a megérdemelt sör, majd 36 óra után egy hosszabb alvás.

Következő nap 21-n indultunk neki a Masaré via ferratanak ahol 700 m szintet leküzdve (600 m felvonón :-)) eljutottunk az első komolyabb emelkedőhöz, majd újabb 300 m szint után a ferrata beszállóhoz. A táj gyönyörű volt, az idő szép, a varjak éhesek, a szél fú a zöld fű. Szóval minden tökéletes. Kellemes bemelegítés a Marmolada előtt és könnyed levezetés az előző napi 1500 m szint után. Enapi szintünk csak mintegy 600-700 m volt. Szerencsére nem voltak túl sokan, ahol nagy tömeget láttunk azok is eltűntek mire odaértünk, vagy szimplán kikerülve a sziklákon beelőztük őket. (Egy alföldi srác így csinálja:-)). A Masaré ferratán sajnos Böllérrel ott kellett hagynunk a többieket és sietni kellett, mert nekünk volt returjegyünk a felvonóra lefelé amit el akartunk érni. Sikerült is! Este újra ittuk a jól megérdemelt sört. Következő nap a Marmolada...

Felvonón lefelé