Great Trips: október 2010

Bizakodva indultunk neki Szlovénia északnyugati részén lévő Mangart hegycsúcsnak. 3 napot terveztem fent eltölteni. Első éjszakánkat egy kempingben töltöttük. Másnap kényelmesen elakartam érni a 2100 méteren lévő Kotovo bivakházat, hogy a maradék 2 napon onnan kiindulva mászhassuk meg könnyű csomaggal a Jalovec és a Mangart csúcsokat. Egyik sem jött össze hála túratérképkészítő barátainknak. A Kotovo bivakház a térképen jelzettől kb 500 méternyire egy szomszédos völgyben egy szikla tövében található és nem a 3 út elágazásánál. Itt kezdődött utunk kálváriája. Az elágazótól megpróbáltunk másfél óra alatt átérni a 2,5 órányira lévő toblini bivakházhoz. Zsuzsit eléggi kifárasztottam a törmeléken való feljutásban. (egyébként a törmeléklejtőt is könnyen járható útnak jelöli a térkép és ezért mentünk arra) Utána nem is sikerült neki teljesen feltöltődnie. Tarvisio bivakházhoz sem jutottunk el. Útközben szabadban kellett éjszakáznunk fedél nélkül, remélve, hogy nem fog esni az eső. NEM ESETT! Másnap elértük a bivakházat délután kettőkor. Egy elágazót nem vettem észre ezért 3 órával tovább tartott az odajutás. Ott már eléggé fáradtak voltunk és természetesen a csúcsokról is lemondunk. Egész nap pihentünk, teát ittunk és próbáltunk feltöltődni az utolsó napra, a visszaútra. Utolsó nap: kinéztem két lehetséges utat visszafelé. Némi drótköteles biztosítással számoltam. Amikor odaértem akkor döbbentem tapasztaltam, hogy az egyik helyen alattam a másik úton fölöttem hiányzik a ferrata. Csupasz vizes fal. Reménytelen vállalkozás. Így elindultunk azon az úton visszafelé amelyiken a bivakházhoz kellett volna fölérkeznünk.
A térképen ezt pöttyözött fekete vonal jelzi csak. Ezen végre sikerült járható útra kerülnünk. Szép ködös időben 5 óra alatt vissza is értünk az autóhoz.

Oda mentünk aludni