Tofana di Mezzo, Carezza tó, Constantini Super Ferrata

Korán indultunk neki a Tofana di Mezzonak, hogy elkerüljük a tömeget. A képekből kiderül, hogy ez nem sikerült. Így is nagyon jóra sikeredett a mászás amit néhány helyen jégeső tarkított. Olyankor igencsak bántam, hogy nem volt nálam kesztyű, mert a kő és drótkötél is igen hideg tud lenni :-). Ezt amúgy minden ferrata előtt megfogadom, hogy a következőre már viszek kesztyűt, de még soha nem tudtam betartani magamnak. Így maradt az, hogy fel kellett fűtenem magamat. A Mezzo oldala eléggé kitett néhány helyen, és pont az ilyen helyeken volt a torlódás is. Az izgalmak nem maradtak el. A Punta Annán Bálinttól és Ginától elköszöntünk, mert Gina sajnos elfáradt a nehéz mászásban, de mi Klenk úrral megpróbáltuk legyűrni a maradék 600 m szintet. Nekiindultunk és csak egy kitettebb rész volt. (Ferratás élményeim során nem találkoztam még ennél kiettebb résszel) kb. 20 m hosszan 300 méterrel alattunk kicsit visszahajló falon, körömnyi párkányon, drótkötélbe, mint életünk fonalába kapaszkodva, szívünket a torkunkban érezve keltünk át. A nagyobb élmény kedvéért azért belelógtunk aminek meg is lett a hatása. Örök élmény a nem sziklán és hegyen felnőtteknek. 3 óra körül fel is értünk a 3243 m magas csúcsra ahol úgy éreztük tombolnak a mínuszok a szűnni nem akaró szélben. Valójában kb. lehetett +5 °C is. A csúcs elérése után nemtörődve semmivele egyszerűen lelifteztünk, ahonnan remekül látszott az útvonalunk. Másnap szabadnapot tartottunk, hogy felkészüljünk az utolsó napi Constantinire. A piehnőnapon elmentünk Bolzanoba némi városnézésre illetve megnéztük a Carezza tavat. Tényleg nagyon szép :-). Utolsó nap: Constantini! Reggel jó korán akartun k indulni, mert még előttünk állt egy éjszakai hazaút. Reggel 6-ig esett, így csak akkor tudtunk nekiindulni. Sajna végig kísért minket a köd 1000 m szintet. Ahogy mentünk fölfelé a köd is úgy szállt föl. Őszintén megvallva semmivel nem volt nehezebb a Mezzon való mászásnál. Ennek a ferratának a nehézsége talán a hosszában rejlik. Nekünk sem sikerült végigmenni rajta. Megfogadtuk, hogy jövőre visszatérünk és két nap alatt végigcsináljuk. Remélhetőleg tiszta időben, hogy a méylséget is érezhessük a lábunk alatt!

Constantinin

Bolzano

Carezza tó 2

Carezza tó 1

Távolban a Marmolada

Roses és Mezzo reggel

A csúcs lentről

3243 m magasan a Mezzon

Mire képes a hó?

Szomszédban a Tofana di Roses

A tömeg 2

A tömeg 1

...

Fölfelé a Mezzora

...

Innerkofler és a Forcelle Via Ferrata/Dolomitok

Szeptember 2-n késő délután indultunk neki az újabb Dolomitoknak és első célunk az Innerkofler út volt. Nem volt olyan szép idő, mint két héttel korábban, de szerencsére nem esett az eső, bár hófoltok már voltak. Másnap úgy 11 körül indultunk neki az útnak. Mivel nem akartunk 20 eurót fizetni a kocsinak a belépőért ezért kb. 500 m-l lejjebb indultunk az Auronzo ház alól. Kellemes séta volt fölfelé apró fenyvesek között. Útközben egy félig árokba dőlt autót is láttunk. (Nem mindennapi látvány) Fent elég hűvös idő volt. A ferratás szakaszt elhagyva egy törmeléklejtőn akartunk leereszkedni, de a köd miatt nem láttunk semmit és nemigen tudtunk tájékozódni. Végül találtunk egy leutat amire azt hittük, hogy az az az út amit mi kinéztünk, de leérve elkezdett emelkedni az ösvény amit gyanúsnak találtunk. Jobban megnéztük a térképet és rájöttünk, hogy egy törmeléklejtővel hamarabb jöttünk le, mint terveztük. A köd nagyon megbolondította a távolságérzékelőinket :-). Végül szerencsésen pont naplementére visszaértünk az autóhoz, ahol rövid vacsora után sátort vertünk és elaludtunk. Másnapi utunk a Tofana di Mezzo...

...

...

:-)

...

Utunk nagy részén köd kísért

Alpe di Pianin tavak

Három Nővér

Auronzo menedékház

:-)

Utunk elején

Reggeli készülődés

Szlovénia 2010.08.27-29

Augusztus 27-n indultunk neki Szlovéniának. Rossz időt jósoltak a metorológus mágusok és sajnos igazuk is lett. Szombaton szinte egész délelőtt esett az eső, de 10 körül elállt és 11-kor neki tudtunk indulni egy kellemes sétának. Egy 2000m-es csúcsot néztem ki magunknak, de sajnos csak kb. 3 óránk volt elérni, mert jött az újabb rossz idő. A csúcsot sajnos nem értük el, kb. 100 m-el alatta vissza kellett fordulnunk. Így is nagyon jó volt, legalábbis jobb, mint ha egész nap a sátorban kuksoltunk volna. Este sajnos újra elkezdett esni az eső, beültünk hát egy jókdvre derítő sörre...
Éjszaka elállt az eső és másnap egész nap szép volt az idő. A 2350 m magas Ojstrica volt a célunk. Sajnos ezt a csúcsot sem sikerült elérnünk, mert kicsit lassan haladtunk és vissza kellett még érni Pécsre is. Szerencsésen leértünk a hegyről és délután 5-kor már indultunk is vissza...

Szomszédos völgy

Szlovén "piramis" :-)

Nappali Holdvilág

...

...

Kettéhasítottam :-)

...

Leszakadt hóhíd

Fülöp a csodasárkány:-)

2 héttel korábbi cikkcakkos utunk

Olvadó jég

2 héttel korábbi utunk középen föl

...

Útban a völgy felé

...

Szombat reggeli pára