Gadotti via ferrata

Utolsó napunkon a kempingünk melletti hegyet néztük ki mászás céljából. Jó kis kalandnak tűnt, az is lett. Ketten indultunk neki az utolsó napi kirándulásunknak. erről az útról semmilyen információnk nem volt, egyszerűen csak a térképen láttuk, hogy nehéz uta is vannak benne és ez vonzott minket. Szépségben tudtuk, hogy nem lesz hiány. Bármerre elindulhat az ember csak szép dolgokat lát.

Mivel ez volt az utolsó napunk eléggé éreztük már a lábunkat. 4 nap alatt több, mint 4000 méter szint föl és ami ennél kellemetlenebb, le is. A térde már mindenkinek fájt, de azért megérte a sok fáradság. Szeptember elején újabb Dolomitok!!

Lefelé utunk 2

...

Lefelé utunk 1

Távolban a Marmolada

...

...

...

Arról jöttünk igen

:-)

Jó kis ferrata rész

Arról

Oda át->

...

...

...

2100 m-en

Felefelé

Marmolada (3342 m)

Vasárnap vágtunk neki a Marmoladának. Korán keltünk, hogy az elsők közt érjünk föl a 8:45-kor induló felvonón. (Olaszok nem szeretnek korán kelni) Hiába voltunk az elsők akik beszálltak a felvonóba a ferratán már tömeg várt minket akik valószínűleg fent aludtak. Miattuk kb. 1 órát késhettünk és már azon aggódunk, hogy a lefelé induló liftet nem érjük el. Lefeleé végül is gyorsan leértünk. Két megcsúszás a jégen is belefért meg egy kevés adrenalin bomba nekem:-). Fölfelé nem nagyon lehet pihenni, meg enni mert rögtön megelőznek és mégnagyobb lesz a sor előőtünk. Szerencsére bírtuk erővel és fölértünk a csúcsra ahová mások kicsit könnyebben, siklóernyővel érkeznek. Azért egyesek tudnak élni :-). Sikeres leérésünk után koccintottunk és készültünk az utolsó napunkra a Gadotti ferratára...

...

Kőbaba

A gleccser

...

Átkelés egy hófödte szakadékon

Bergsrund

és ér csúcsot

Valaki így érkezik...

Összekötve

Csúcson készülődés a lemenethez

:-)

...

...

Torlódás

Hómenet a via ferrata felé

:-)

...

Útban fölfelé

Fedaia tó, háttérben a Marmolada lejtői

Roda de Vael (Masaré via ferrata)

Augusztus 19-n délután 6 órakor indultunk neki a Dolomitoknak, ahova másnap reggel 4 órakor meg is érkeztünk. A pesti csapattal a megbeszélt Vidor kemping előtt találkoztunk ahova becsekkeltünk, majd reggeli és sátorállítás után nekiindultunk a Passo santner via ferratanak. Erről a napról is készültek fotók, csak sajna lefagyott az olympus nevezetű gépem ezért törölni kellett őket. Röviden annyi, hogy eléggé fárasztó nap volt. Egész éjszakás utazás, alig alvás, nagy szintkülönbség első napra. Az egészben a hegyet körbevevő köd volt a legszebb. Néha felszállt, néha alászállt. Kellemes volt és még le sem égtünk. Néha nagy mélységek fölött egyensúlyoztunk, kimásztunk mindenféle kóbor sziklát - nem nehéz utak, csak kiettek és omlékonyak - ahol próbára tettük magunkat. Élvezetes volt. Este a megérdemelt sör, majd 36 óra után egy hosszabb alvás.

Következő nap 21-n indultunk neki a Masaré via ferratanak ahol 700 m szintet leküzdve (600 m felvonón :-)) eljutottunk az első komolyabb emelkedőhöz, majd újabb 300 m szint után a ferrata beszállóhoz. A táj gyönyörű volt, az idő szép, a varjak éhesek, a szél fú a zöld fű. Szóval minden tökéletes. Kellemes bemelegítés a Marmolada előtt és könnyed levezetés az előző napi 1500 m szint után. Enapi szintünk csak mintegy 600-700 m volt. Szerencsére nem voltak túl sokan, ahol nagy tömeget láttunk azok is eltűntek mire odaértünk, vagy szimplán kikerülve a sziklákon beelőztük őket. (Egy alföldi srác így csinálja:-)). A Masaré ferratán sajnos Böllérrel ott kellett hagynunk a többieket és sietni kellett, mert nekünk volt returjegyünk a felvonóra lefelé amit el akartunk érni. Sikerült is! Este újra ittuk a jól megérdemelt sört. Következő nap a Marmolada...

Felvonón lefelé

Masaré ferrata egyik csúcsán

Masaré ferrata egy szakasza (kicsi torlódás)

... :-)

Lefelé menet a Roda de Vael-ről

...

Csúcsról kilátás

Kézből etetés

A "hiénák" már vártak

Felfelé a csúcsra (2806 m)

Roda de Vael beszállásánál

...

A sárkány már vár odafönn :-)

Utunk felfelé

Napszemüvegen keresztül a világ

...

Felvonón felfelé